2013. június 14., péntek

Műanyagkert, Édenkert - A Gyógyulás Útján


Hogyan távolodtunk el ennyire a természettől? Miért hagytuk el a családi birtokokat? A válasz egyszerű:


A 40 éves projekt

A kényelmes élet. Ennek a megvalósítása lebegett mindenki szeme előtt, mert akkor még úgy gondoltuk, hogy ez vár ránk a városban. De nézzük csak, hogy is állunk:

 A "civilizált" világban a bérből és fizetésből élő embereknek - akár tetszik, akár nem - vállalniuk kell a 40 éves projektet. Fiatalságukat odaajándékozzák a munkaadójuknak cserébe azért a fizetésért, amiből meg tudják vásárolni a "Műanyagkor" termékeit, és ha ügyesen gazdálkodnak, a 40 éves projekt letelte után, megpróbálhatják - nyilván eltérő sikerrel - visszavásárolni az egészségüket is.


  Ezzel szemben azok az emberek akik a vállalkozói szférában találják meg a helyüket és a számításukat...
...Ó az övék a Kánaán!  Ötször annyi munkával, hétszer annyi akadállyal, és tizedannyi szabadidővel sikerül elérniük az látszólagos szabadságot az "anyagi függetlenséget". És a végeredmény talán ugyanaz, nincs idő élvezni az életet.

  A másik választható lehetőség arra, hogy az ember függetlenebb legyen, a gazdálkodói önfenntartó életmód. Az ilyen településeken és közösségekben nem létezik 40 éves projekt. Ott 24 órás "szolgálat" van 'mely egy életen keresztül tart. Az állatokról gondoskodni kell, a kertet rendben kell tartani. Bár a természet tagadhatatlanul közel van...

  Akkor ennyi? Nincs kiút, mert mindenhol a 40 éves projekt fut, vagy még annál is rosszabb. Vagy a paneles, snapszpartis, horgászós, vagy a terepjárós, nyaralós, Ibizás modell, vagy egy életen át túrni a földet?
A helyzet korántsem ilyen kétségbeejtő!

Az ébredők

  Világszerte épp úgy, mint Magyarországon, egyre terjednek az ökofalvak és önfenntartó közösségek, sőt a bátrabbak egyedül vágnak neki a nagy kalandnak. A gondolat gyönyörű és motiváló.
  Mégis azt kell mondjam - végignézve ezen emberek, közösségek hétköznapjait és életét -  itt is sokszor az a kép alakul ki a külső szemlélőben, hogy ezek a kezdeményezések is pusztán a jelenlegi modern világunk ellen folytatott "küzdelem", jobb esetben "túlélési stratégia", és minimum egy szorgos munkával fenntartható életforma. De ki akar szorgosan dolgozni? 
  
  Sok emberrel beszéltem a "gazdálkodásról". Legtöbben úgy vélik, ez az életmód nehéz. Azok is akik csak megfigyelik, és azok is akik "művelik".

  Tagadhatatlan, hogy az eredményesebb gazdálkodás egyik alapköve a permakultúra. Sokan tértek erre az útra és elég komoly sikerekről számolnak be. Ez nagyon szép. Mégis egy bizonyos ponton, ezek az emberek is találkoznak azokkal az elszomorító jelenségekkel, amelyek egy kicsit elveszik a kedvüket a gazdálkodástól. Bármennyire is élő a környezet amelyet teremtettek, a növények bizony néha "rosszul reagálnak". És van olyan helyzet amikor a növényzet menthetetlen állapotba kerül. Ekkor merül fel a gondolat:


Nem ezt ígértétek

  Minden ember másban látja a hiteles forrást, hiszen mindenkinek megvan a saját hitrendszere. Az internetről, könyvekből, és más emberek tapasztalataiból is könnyen kialakul az a kép, hogy akár lehetne is önfenntartás és öröklét. Hiszen a permakultúrás növénytermesztésről és az erdőkertek telepítéséről is ez a kép alakul ki az emberben ezen információk alapján.
  Azután a valóság - azok számára, akik belekezdenek - kicsit ridegebb képet mutat. Amint az üde, dús növényzet sorvadásnak indul, vagy jobb esetben csak kisebb betegség jeleit mutatja az ember hajlamos kétségbe esni és szomorú hangon kijelenteni: Nem ezt ígértétek!




Műanyagkert kontra édenkert

  Van pár szabály, amit be kell tartanunk, ha az eredményes természetes növénytermesztés útjára kívánunk lépni. Ezeket az alapelveket most nem fogom tárgyalni, mivel egy ettől sokkal fontosabb dologról kell szólnom.
  Nagyon sokan vagyunk, akik még mindig műanyag kerteket hozunk létre. Perma? Igen az. Vegyszermentes? Természetesen. Akkor már miért lenne műanyag? Pusztán a felhasznált szaporítóanyag miatt.
  Akármennyire is bio- és öko- egy kert az emberek többsége - mondjuk egy gyümölcsös, vagy szőlő ültetvény esetében - még most is metszi a fákat és kötözi a szőlőt. Pedig ez is csak egy mesterségesen generált tevékenység.
  Műanyag növényeket termesztünk, és bármennyire is igyekszünk megadni nekik mindent, a reakcióik bizony sok esetben alulmúlják várakozásunkat. Mert műanyagok.

  A lényeg egyszerűen a génmódosításban rejlik, mely témáról a Génbűvészek, Génboszorkák című cikkemben írok részletesebben.

  Az ökológiai irány jó és minden eszközzel támogatni kell. A továbbfejlesztés azonban nagyon kívánatos. Vissza kell állítani a természet ősi rendjét és olyan növényekkel kell körbevennünk magunkat, melyek eredeti élő programmal rendelkeznek és beavatkozás helyett, szabad fejlődést igényelnek. Ezek a növények azok, amik képesek megmutatni számunkra az igazi RENDet. Bármi nemű metszés, trágyázás, öntözés nélkül, maguktól teremve, mert ez az igazi REND.
  Amikor a bőség - az ember folyamatos beavatkozása nélkül is - környezetünk alapvető jellemzőjévé válik. A dolgunk mindössze annyi, hogy beszerezzük a régi génállománnyal rendelkező fajtákat és ezek után kizárólag ezeket a növényeket termesztjük, szaporítjuk.

Ősi magyar fajták

Szerencsére sok olyan elme élt és munkálkodott az elmúlt évszázadok folyamán, akik észrevették a különböző irányzatok szándékát, és a múlt értékeit megmentették számunkra. Régi magyar ellenálló gyümölcsfajtákat, tájjellegű növényeket, ezek magjait. Ezen növények beszerzésével és szaporításával megvalósíthatóvá és elérhetővé válik számunkra az igazi önfenntartó gazdaság.
  Ezúton szeretnék köszönetet mondani ezeknek az embereknek, jobbító szándékukért és azért, hogy a kincseket nem csak megőrizték, de elérhetővé is tették számunkra. Áldás legyen munkájukon!

Pónyik alma


  Azok számára akik közeli, vagy távolabbi jövőben tervezik egy működő és önfenntartó kert létrehozását, említést kell tennem a minden tavasszal megrendezésre kerülő Országos Magbörzékről, mely többek között a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat támogatásával jön létre.

  Azoknak akik kicsit nagyobban gondolkodnak és gyümölcsöst, erdőkertet, vagy édeni kultúrát kívánnak teremteni, szeretettel ajánlom figyelmükbe a génbankok és tájfajta-gyűjtemények listáját.

  Az út gyönyörű és járható, bár még nem teljesen kitaposott. Ez a feladat ránk vár. Induljunk el, bizonyítsuk be, az élet egy szép játék!

Úgy legyen!
  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...