Kezdetben Vala az Ige

2013. június 7.

Szólni, vagy tenni

  Oroszországban Vlagyimir Putyin támogatja az egy hektáros organikus birtokok létrehozását. És - ahogyan én látom -sok olyan lépést megtesz amit az "anasztáziai" kép kibontakozása érdekében módjában áll megtenni. Nyilvánvalóan a médiának nem áll szándékában ezt bemutatni, s ez így van rendjén. Magyarországon eközben teljesen más dolgok felé irányul a figyelem, s most ez is teljesen helyénvaló. Ennek van itt az ideje.

  Nekünk más feladatunk van. Nekünk cselekednünk kell...
Függetlenül a mindenkori szelektől, politikai rendszerektől. Ők is végzik a dolgukat, mi is tesszük a magunkét. A megvalósítás mezejére lépünk és elkezdjük - fizikailag is -  megvalósítani az édeni állapotot. Nincs tapasztalatunk.. Gyűjtenünk kell. Kezdjük hát el!

Később vagy soha

Legelső dolgunk mindazon eljárások modellezése és kipróbálása, melyek alkalmazása szerves részét képezi az édeni tervnek. Ide tartozik többek között az önfenntartó gazdaság kialakítása és gyakorlatba ültetése. Amit persze már sokan kipróbáltak és közzétettek, és a mi feladatunk ezt tovább vinni és fejleszteni.

  Május elején adott lehetőséget az időjárás a kertben való tevékenységekhez. Ezért rögvest megragadtuk az alkalmat és az ásót...

  (Az ebben a bejegyzésben használt többesszám oka az a szeretet és tisztelgés az én drága feleségem előtt, aki bokros teendői mellett is sokat segített a kert megtervezésében és kialakításában, amiért nagyon hálás vagyok neki.
  Másrészt tiszteletemet szeretném kifejezni előtte, mivel különböző nézőpontjaink ellenére is ugyanazt a dolgot teremtettük. Az én nézőpontomból; sok könyv elolvasása és több év tanulás után az én fejemben született meg az édenkert ötlete. Az Ő nézőpontjából; Ő volt az aki évek óta mondogatja, hogy "Veteményest kellene csinálni!" Így tehát az édeni állapotok megvalósítása nem az én elképzelésem eredménye, csak a párom kívánságának beteljesülése! :)  )

  A permakultúrás növénytermesztésben, az első évben alapozzuk meg a jövőt. Ekkor adjuk vissza a földnek azokat a szerves anyagokat, melyeket évtizedek alatt "elzsaroltunk" tőle. Felássuk a területet most egyszer és soha többet. Visszajuttatjuk a földbe a tápanyagokat jó minőségű komposzt formájában. Persze ezt előző ősszel a legcélszerűbb megtenni.

Sárgarépa, borsó, karalábé, bokorbab, cukkini

  Ősszel még azt sem tudtuk, hogy lesz kert. Én legalább is nem tudtam.
Komposztunk nem volt. A talajt nem tudtuk letakarni. Ezekkel együtt is párommal felástuk a területet és elvetettük a magokat. Komposzt és bármi nemű talajtakaró hiányában a kikelő növények közötti területre fokozatosan lassanként tudtunk csak némi fűkaszálékot kiteríteni. Most június eleje van és az összes hiányosság mellett is lassan lehet szüretelni.
  Én azt gondolom a rendszer bizonyított. És ez még csak a kezdet. Ez pusztán az első lépés. Működik!

A biodiverzitás alapján, a sortávolságra fittyet hányva

Kapálás és növényvédő szerek használata nélkül

Ez a rendszer nélkülözi a terméshozam ideológiáját. A legfontosabb szempont a természetesség, a diverzitás, És az önfenntartás. Így hát nem foglalkozunk az "egy négyzetméterre jutó..." , és hasonló elvárásokkal, sőt a vakondot is szeretjük. Annyival több terményt ültetünk, hogy neki is jusson.

A fő oka annak, hogy mégis foglalkozunk olyan dolgokkal is, amelyeknek valójában csak a termelékenység a célja, pusztán az én kíváncsiságom. Ez okból kifolyólag létesítettünk pár krumplitornyot, melyeknek hatékonyságáról ősszel bizonyosodhatunk meg.

Krumplitorony tápos zsákban és nádszövetben

Végezetül mindazoknak akik még nem ismerik a hölgyet, szeretném bemutatni Ruth Stout-ot aki már akkor is permakultúrás termesztéssel foglalkozott, amikor ez az elnevezés még nem is létezett. E tiszteletre méltó hölgy is éveken át adta bizonyítékát annak, hogy a földet nem kell MŰvelni. Azt gondolom ez a mi utunk is.



  Következő lépésben és még ebben az évben elkezdem a fák és cserjék nevelését, kiültetését. Emellet mindazok számára akik majdan igényt tartanak rá, elkezdem az évelő növények szaporítását is, melyet szép és természetes ajándékként fognak szolgálni a következő nemzedéknek.

Ja, persze nem tudom hogyan kell szaporítani. Csak csinálom.

Jöjjön az erdőkert!